Turán. Az elsők között van/volt melyet már régen szerettem volna elkészíteni, amit a Zweigelt mellé odatehetek a vörösborok palettáján. Volt egy elképzelésem milyet szeretnék, ugyanis kóstoltam néhány kiemelkedőt, ezek indítottak el.
A 4kezes. Nem zongorára született, hanem abban a műfajban, amiben eddig is alkottunk. Történt ugyanis, hogy tavaly egyik este, vacsora után, megkérdezte Bence:
– Apa, hova mész ilyen későn?
– Megszületett, azaz kierjedt a Turán, jönnek a következő lépések. A színlé kinyerés, préselés, majd hordóba kell tenni.
– Mehetek én is?
Anyától elkéredzkedtünk, ahogy azt kell, másnap ugyanis még ovi volt. Együtt dolgoztunk, vödröztünk, préseltük. Benyuska tartotta a szűrőt, hogy mag és héj ne kerüljön bele. Amikor pedig éppen nem volt más dolga, sepregetett, felmosott, összepakolt! Szóval dolgozott mint egy kisANGYAL! 🙂
Ezért is lett ennek a bornak a neve: 4kezes
Egy nyári délutánon megszülettek azok a kézlenyomatok, melyekből válogattunk a címkéhez. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a bor és a címke hogyan formálódott együtt és végül teljesedett ki. Nekünk nagyon tetszik! 🙂